Korinthusbeliekhez írt I. levél 1. rész

1. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.
2. Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
5. Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben,
6. A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.
7. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,
8. A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
9. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,
10. Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
11. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.
12. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
13. Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?
14. Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust,
15. Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
16. Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.
17. Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
18. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
19. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
20. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
21. Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
22. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.
23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
24. Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.
25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
30. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:
31. Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.


Ez a levél nekem is szól (és persze nektek is :) ) , mert azt írta Pál, hogy

mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken

És örülök, hogy már maga Pál apostol is imádkozott Istenhez értem! Ez is benne van.

A hit a reménylett dolgok valósága, a nem látott dolgokról való meggyőződés. Isten létezésétz nem lehet tapasztalati úton bizonyítani, mert ő sokkal hatalmasabb nálunk, még annál is előrébb van, mint amennyivel mi az első emberek technikai fejlettségéhez képest. Szóval, ha ő nem akarja megmutatni magát nekünk, akkor mi nem fogjuk meglátni, hiába ott van a szemünk előtt, körülöttünk, meg bennünk, meg mindenütt. De a bölcselkedő emberek az eszükkel és az érzékeikkel akarják felfogni Istent, pedig úgy nem lehet. A Biblia még egy hívő embernek is nehéz olvasmány, aki nem hisz Istenben, az olvas belőle 1-2 fejezetet aztán azt mondja "ez valóban híres és értékes mű" , majd egy másik könyvért, könnyebb olvasmányért nyúl. Pedig a Biblia is tele van izgalmakkal, a régészek már rengeteg benne leírt dolgot bizonyítottak is.
Ha hittel olvassuk, és elfogadjuk hogy az első betűjétől az utolsó pontjáig minden szava igaz, akkor nagy áldásban lesz részünk, az olvasás során rengeteg dolog megvilágosodik előttünk nemcsak a Bibliával, hanem saját életünkkel kapcsolatban is. Kaphatunk Igéket, kijelentéseket Istentől, amik buzdíthatnak, bátoríthatnak minket életünk minden napjában.....
De a hit Isten ajándéka, azt kérni kell Istentől, és hinni, hogy meg is kapjuk.
Azért is nehezebb a világ szerint bölcseknek, meg a nemeseknek és a hatalmasoknak ez, mert ők megszokták, hogy ők vannak a ranglétra felső részében, így nemigen vannak hozzászokva ahhoz, hogy más mondja meg nekik mi a jó, és hogy kell élni. De aki megalázza magát Isten előtt, azt Isten felemeli.
Jó sokat tudnék még írni erről, de vár pár lemosandó ablak...