2009. március 23., hétfő

3. zsoltár

1. Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
2. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3. Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
4. De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
5. Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.
6. Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
7. Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
8. Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
9. Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. Szela.


Ez olyan jó, hogy érdemes lenne megtanulni, és ha bajba kerül az ember, akkor mondogatni.
Dávidot mindig is nagyon bírtam, hogy mennyire szerette az Urat, és az Isten is őt. Milyen türelmes volt, az ellenségeivel, és hiába tudta volna többször is legyőzni pl. Sault, de azt mondta, hogy Isten felkentjére nem emel kezet. Pedig akkor már nyilvánvaló volt, hogy Sault le akarja váltani Isten.
Vagy csak így ezeréves távlatból nyilvánvaló... ?
...lehet, hogy a világ mostani helyzetével kapcsolatban valakik sok év múlva azt fogják mondani, hogy pedig 2009-ben már nyilvánvaló volt, olyan dolgokra, amit a mostani vezetők nem is látnak ? És csak visszatekintve lesz nyilvánvaló ?
No mindegy, Dávid jó fej volt, és pl. nagyon tudott örülni is az Úrnak. Amikor az utcán táncolt a frigyláda előtt azon pl. többen is megbotránkoztak, de Istennek tetszett és az a lényeg.

Nincsenek megjegyzések: