2008. november 19., szerda

Eszter könyve 2. rész

1. Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felőle.
2. És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat.
3. És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyűjtsenek össze minden szép ábrázatú szűz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok őrzőjének keze alá, és adjanak nékik szépítő szereket.
4. És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék.
5. Vala egy zsidó férfiú Susán várában, a kinek neve Márdokeus, Jáirnak fia, a ki Simei fia, a ki Kis fia, Benjámin nemzetségéből,
6. A ki Jeruzsálemből fogva vitetett el a száműzött néppel, a mely elvitetett Jekóniással, Júda királyával együtt, a kit rabságba vitt el Nabukodonozor, babilóniai király.
7. És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.
8. Lőn pedig, mikor a király parancsa és rendelete kihirdettetett és sok leány gyűjtetett Susán várába, Hégai keze alá, akkor felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok őrének keze alá.
9. És tetszett a leány az ő szemeinek és kegyébe fogadá, és siete néki szépítő szereket adni, és kiadni az ő részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni, és vivé őt és az ő szolgálóleányait az asszonyok legjobb házába.
10. Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.
11. Márdokeus pedig minden nap járt az asszonyok házának pitvara előtt, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felől, és hogy mi történik vele.
12. Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemenne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi időbe telik az ő szépítésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítő szerekkel):
13. Akkor így ment a leány a királyhoz: Mindent, a mit kivánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házáig;
14. Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a hálótársak őrzőjének kezei alá; nem jött többé a királyhoz, csak ha kivánta őt a király, és nevén hívták.
15. Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei előtt, a ki őt látá.
16. És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében.
17. És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte, és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett.
18. És nagy lakomát adott a király minden ő fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára.
19. És mikor összegyűjték a szűzeket másodszor, Márdokeus üle a király kapujában.
20. És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemzetségét, miképen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt.
21. Azokban a napokban pedig, mikor Márdokeus üle a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvarmestere, a kapu őrei, és azon voltak, hogy rávetik kezeiket Ahasvérus királyra.
22. Tudtára esett e dolog Márdokeusnak, és megmondá Eszter királynénak, és Eszter elmondá a királynak Márdokeus nevében.
23. És megvizsgálták a dolgot és úgy találták, és mind a kettőt fára akasztották. És megírattaték a krónikák könyvébe a király előtt.


...ez a babiloni fogság idején volt...
...és Esztert, akit Hadassának neveztek a saját unokabátyja Márdokeus vette szárnyai alá a szülei halála után...
...már akkor is jobb volt, ha az ember eltitkolta zsidó származását...
...szóval 12 hónapig mást sem csináltak, csak szépítkeztek a kiszemelt szüzek...és még azt mondják, hogy a mai korban az emberi test a bálvány (ami igaz is) .... de azért ennyi ideje manapság nincs egy nőnek szépítkezni...
...pont ilyesmit olvastam, hogy a kínai császárok idejében is ez volt, volt egy csomó feleség, de sokkal csak életében 1-szer hált a császár, aztán elfelejtették. Itt is ez volt... Hááát, nem szerettem volna akkor élni, ez a kor sokkal érdekesebb...
...de úgy tűnik Eszter nagyon jó volt mindenféle szempontból, és persze gondolom Isten keze is benne volt a dologban jócskán :) Eszter lett Vásti helyett a királyné.
...Márdokeusnak lett 1 jó pontja a király előtt :) , amikor figyelmeztette Eszter által a királyt a készülő puccsra.


Mai klip a Forrás együttestől a FELKENT :

2008. november 17., hétfő

Eszter könyve 1

1. Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, a ki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon),
2. Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle királyi székében, a mely Susán várában volt,
3. Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, főemberei és a tartományok fejedelmei előtte valának,
4. Midőn mutogatá országa dicsőségének gazdagságát és az ő méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolczvan napig.
5. És mikor elmultak ezek a napok, tőn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytől nagyig, hét napig tartó lakomát, a király palotája kertjének udvarán.
6. Fehér gyapjú és kék bíbor szőnyegek valának megerősítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstből való kerevetek voltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngykőből és vörös márványból való padozaton.
7. Ittak pedig arany poharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bőven vala, királyi módon.
8. És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkül történt; mert így hagyta meg a király háza minden gondviselőjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek.
9. Vásti királyné is lakomát szerze a nőknek, a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala.
10. Hetedik napon, mikor megvídámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király előtt,
11. Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép arczú vala.
12. De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az ő haragja felgerjede benne.
13. És monda a király az időket mérő bölcseknek, (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé tartoznak.
14. Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, és elől ülének az országban):
15. Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét?
16. Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek előtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné; de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában;
17. Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgy, hogy megvetik férjeiket szemeik előtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment.
18. És e napon ugyanazt fogják mondani Persia és Média fejedelemasszonyai, a kik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag.
19. Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részéről és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jőjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az ő királyságát adja a király másnak, a ki jobb ő nálánál.
20. És hallják meg a király rendeletét, a melyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az ő férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig.
21. És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék.
22. És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és népről-népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az ő házában és beszéljen az ő népének nyelvén.



Azta, micsoda repikörutak voltak akkoriban! 180 napig csak ment a király a sleppel, és mutogatta a birodalmát!
De népét is megbecsülte! Melyik király tart egy egész városnak 7 napig tartó lakomát manapság ? Bár az is igaz, hogy manapság nem sok maradna az arany poharakból, mind eltűnne....tisztelet a kivételnek, de sajnos mi lennénk a kevesebben, akik nem vinnénk el...
Ej Vásti, Vásti, ezt jól elrontotta...pedig példát kellett volna mutatnia, ehelyett engetdetlen volt. Meg is kapta érte a büntetését. Következetesek voltak akkoriban az uralkodók ? Vagy legalábbis ez a lépésük annak tűnik.
De az is látszik, hogy a király és a királyné házasága nem szerelmi házasság volt, hanem érdek, ha ezt így meg tudta tenni a király.


Mai klip Ákostól az Utolsó hangos dal. Kicsit bajban vagyok ezzel az Ákossal, mert nem kifejezetten keresztény előadó, de néhány dala bármely gyülekezet Istentiszteletén megállná a helyét. Többek közt ez is, amely Jézus eljöveteléről szól.

2008. november 13., csütörtök

Eszter könyve 5. rész

Eszter könyve 5. rész 1. Történt pedig harmadnapon, hogy Eszter felöltözött királyiasan, és megállt a király házának belső udvarában, a király háza ellenében, és a király üle királyiszékében, a királyi házban, a ház ajtajának átellenében. 2. És lőn, a mint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei előtt, és kinyujtá a király Eszterre az arany pálczát, a mely kezében vala, akkor oda méne Eszter, és megilleté az arany pálcza végét. 3. És monda néki a király: Mi kell néked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik néked. 4. És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jőjjön a király és Hámán ma a lakomára, melyet néki készítettem. 5. És monda a király: Gyorsan elő Hámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát. És elment a király és Hámán a lakomára, a melyet Eszter készített vala. 6. Monda pedig a király Eszternek borivás közben: Mi a te kivánságod? Megadatik néked. És mi a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen! 7. És felele Eszter, és monda: Az én kivánságom és kérésem ez: 8. Ha kegyet találtam a király szemei előtt, és ha a királynak tetszik megadni kivánságomat és teljesíteni kérésemet: jőjjön el a király és Hámán a lakomára, a melyet készítek nékik, és holnap a király beszéde szerint cselekszem. 9. És kiment Hámán azon a napon vígan és jó kedvvel. De a mint meglátá Hámán Márdokeust a király kapujában, és ez fel nem kelt és nem mozdult meg előtte, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen. 10. De megtartóztatá magát Hámán, és haza ment, és elküldvén, magához hivatá barátait és Zérest, az ő feleségét. 11. És elbeszélé nékik Hámán gazdagságának dicsőségét, fiainak sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta őt a király, és hogy feljebb emelte őt a fejedelmeknél és a király szolgáinál; 12. És monda Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királylyal a lakomára, a melyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghivattattam hozzá a királylyal. 13. De mindez semmit sem ér nékem, valamíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában. 14. És monda néki Zéres, az ő felesége és minden barátja: Csináljanak ötven könyöknyi magas fát, és reggel mondd meg a királynak, hogy Márdokeust akaszszák reá, és akkor menj a királylyal a lakomára vígan. És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát.


Lehet nem volt szerencsés az Eszter könyvének a közepéről választani egy részt....de mostmár mindegy. A következő pár bejegyzésben az elejétől feldolgozom inkább az egész Esztert. Eddig az jött le belőle, hogy Eszter nagyon bátor asszony volt, mert a népéért vállalta a kivégzés kockázatát, és be mert menni a király elé, hogy közbenjárjon értük. Persze ott egy negatív figura is, tisztára úgy, mint egy sorozatban, aki feni a fogát Eszter népének egyik tagjára, és nagyon nagyra tartja magát. Hogy miért nem a Bibliából írják a szappanoperákat ? Akkor legalább lenne értelme nézni őket. És még az is eszembe jutott róla, hogy ha van egy célunk, amiről tudjuk, hogy hasznos, akkor Eszter példája is azt mutatja, hogy érdemes kűzdeni érte, még ha az elérése lehetetlennek is tűnik...

Egyenlőre ennyi...

Találtam egy jó klipet is ehhez kapcsolódóan. "Kihez mehetnék" - ez a címe. Nem tudom ki énekli, az elején még Friderikára tippeltem, de a végére teljesen elbizonytalanodtam. De érdemes meghallgatni :)

2008. november 12., szerda

Kész! Ünnepeljünk :)

Végre elkészültem a költözéssel, és átmásoltam ide az összes bejegyzést a régi blogomról.

Hogy miért döntöttem a költözés mellett ? Mert szerettem volna videókkal és képekkel gazdagítani a blogomat, de sikerült sehogy sem. Pedig lehet, láttam más blogokban is, csak valószínűleg én voltam a béna, hogy nem jöttem rá hogyan kell. Aki viszont segíteni tud nekem ebben, az ennek a blognak a kezelését ismeri, a blogját látva szerintem nem is akárhogyan :)

Így inkább átnyergeltem én is ide. Holnaptól folytatom a Biblia olvasását, de most végre ünnepeljük meg a költözést egy jó kis HillSong nótával : One way - merthogy tényleg csak 1 út van, a neve JÉZUS KRISZTUS :)

Galátzia 1

Galátziabeliekhez írt levél 1. rész 1. Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); 2. És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek: 3. Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4. A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. 5. A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. 6. Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. 7. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. 8. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. 9. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. 10. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. 11. Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; 12. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. 13. Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. 14. És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. 15. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, 16. Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, 17. Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. 18. Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. 19. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. 20. A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. 21. Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. 22. Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt; 23. Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított. 24. És dicsőíték bennem az Istent.
EndB()

Faramuci dolgok voltak már 2000 évvel ezelőtt is...Ha akkor ilyen fejlett lett volna Média mint most, akkor Pál Apostol híres botrányhős lett volna...és a csapból is az ő "pálfordulása" folyt volna...az élőben közvetített kivégzésekről nem is beszélve...
Szóval nem bánom, hogy nem abban a korban születtem, bár az apostolokkal és Jézussal nagyon szívesen találkoztam volna ...de ami késik nem múlik (ha Isten éltet és megtart).
És ha Isten Pált meg tudta fordítani, akkor bárkit meg tud, bármelyik családtagomat/családtagodat, barátomat/barátodat, és Téged is, ha netán még eddig nem tette meg. Csodák Isten kegyelméből mindig történhetnek és történnek is. Nem csak Pál Apostol idejében, de a mi időnkben is.

A félelemről

Ezt az iwiw-en kaptam klubüzenetként a "Keresztények, az ÚR Jézusban hívők" klubjától.
Annyira tetszik, hogy ide is beteszem:
Egy hívő ember életében nincs helye a sátántól vagy emberektől való félelemnek, illetve attól, hogy a másik mit gondol, mit mond, vagy mit tehet.Amikor Isten megígéri, hogy veled lesz, akkor nem számítanak milyenek a körülmények, mert Őáltala minden meg fog oldódni, ha ráhagyod ezt a munkát.Azt gondolják sokan, hogy a probléma abban áll, ha félelmet érzünk.Pedig abban nincs semmi rendellenes.Akkor van baj, ha térdet hajtunk ennek az érzésnek, ahelyett, hogy Istenben bízva tovább lépnénk akkor is, ha közben a félelemérzés kísért.

Sajnos erről nagyon sokszor elfeledkezünk, pedig milyen egyszerű lenne az éltünk, ha be tudnánk tartani . Én ezen leszek.

Példabeszédek 1

Mára egy könnyű olvasmányt választottam. Azért könnyű, mert egyértelmű :)

Példabeszédek könyve 1. fejezet Előző Következő Károli KJV Young's ASV BBE Webster's Tanach
1.
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2.
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3.
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11.
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12.
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal:
14.
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21.
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22.
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24.
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25.
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26.
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29.
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Az Úr útján kell járni, és akkor minden okés lesz. És hogy honnan tudjuk, hogy az Úr útján járunk ? Hát a Bibliából lehet megtudni, hogy merre vezet és hogyan kell járni rajta. Az Úr beszédét kell hallgatni hozzá. És aki hallgatja, az bölcs lesz, mert a BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚRNAK FÉLELME. Vagyis nemcsak hallgatjuk az Igét, hanem meg is cselekedjük, akkor kezdünk bölcsek lenni.

Zsidókhoz írt levél 12. fejezet

Ma Pál apostol zsidókhoz írt levelének 12. fejezetét választottam....szintén teljesen véletlenül. Ezt már olvastam párszor, de, hogy pont ebben a fejezetben mi van, arról fogalmam sincs...egyenlőre :) Csodálom azokat, akik fejből vágják már most, hogy miről lesz szó benne, meg úgy általában oda-vissza ismertik az egész Bibliát.
Zsidó levél 12. fejezet Előző Következő Károli KJV Young's ASV BBE Webster's Graeca
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez.
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.

Nem könnyű olvasmány...nekem legalábbis nem volt az. Szóval ezek szerint a próba értünk van, hogy megmaradjunk. És nem bálványokat (tüzet, szelet, hegyet, stb) kell követnünk, hanem Jézust és Istent.
Most megnézem a Bibliatársulat fordítását, hátha úgy többet megértek belőle :
1Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig,és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad."Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste. Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk.Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés." Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez;az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." A "még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Ez nekem kicsit érthetőbb. Szóval akik látható dolgoktól kapták a parancsot, azok nem teljesítették, mi meg a Láthatatlantól kapjuk a parancsot, és a hitünkön múlik, hogy teljesítjük-e. Az eleje pedig valószínűleg az épp nehéz próbát kiállóknak szól buzdításképpen, hogy ne csüggedjenek el. Nekem ezt mondta ez a fejezet.

Gyakorlati kérdés

Istennek hála sokan jártok erre keresztények :)
Most egy gyakorlati kérdést szeretnék Nektek feltenni. A szitu :
Ma este ahogy mentem autóval lakott területen kívül (mögöttem a 3 gyerekemmel) sok autó jött szembe, olyankor amikor jöttek ugye ahogy kell én is, meg a szembenjövő is kölcsönösen levettük az országútit, hogy ne vakítsuk el egymást. Aztán jött az egyik, levettem, ő is levette...de már tette is vissza, aztán úgy jött szembe, hiába villogtam neki, nem vette le, csak amikor felraktam én is országútira, de azonnyomban visszarakta ő is országútira, amint én levettem tompítottra. Ezt eljátszottuk párszor mire végre elmentünk egymás mellett. Persze nem bírtam ki morgás nélkül, jól le "baromállatoztam". Tudom, hogy ez nem helyes, de olyan gyorsan történtek a dolgok, és annyira fel voltam háborodva.... Aki közlekedik az utakon, az sokszor kerül ilyen és ehhez hasonló helyzetbe. Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy ti - mint keresztények - mit szoktatok tenni hasonló helyzetben? És mi a helyes viselkedés ?
Lehet gyakorolni fogom, hogy legközelebb valami áldásféleség jöjjön a számra, mondjuk valami ilyesmi, hogy : Ó URAM, KÉRLEK A JOGSI MELLÉ ADJ NEKI ÉSZT IS! (kár, hogy ezt nem lehet 1 szóban elmondani)

Náhum próféta könyve 1. fejezet

Mára olyat kerestem, amit még sosem olvastam. Náhum próféta neve elég ismeretlenül csengett, így ma vele ismerkedem :)

Náhum könyve 1. fejezet Előző Következő Károli KJV Young's ASV BBE Webster's Tanach
1.
Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.
2.
Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.
3.
Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő.
4.
Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és Libánon virága elfonnyad.
5.
A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, és a világ, és minden, a mi rajta él.
6.
Ki állhatna meg haragja előtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kőszálak is szétporlanak tőle.
7.
Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.
8.
De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, és gyűlölőit setétség üldözi.
9.
Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem.
10.
Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.
11.
Belőled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.
12.
Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.
13.
Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.
14.
Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.
15.
Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott.
Hát...tényleg nem ismertem eddig.
Ilyenkor gondolok mindig arra, hogy jó lenne a Közel-Kelet ókor történelmét sokkal jobban ismerni. Ninivéről Jónás jut eszembe, őt küldte el az Úr Ninivébe, és mivel Jónás megijedt a feladattól, és épp az ellenekző irányba indult hajóval, marhanagy vihar támadt... aztán kiderült, hogy mindez Jónás miatt van, meg is szabadultak tőle :) Jónást bekapta egy cet ... ezáltal sokkal jobban járt az 5-6 fokos vízben, mint pl. a Titanic hajótöröttei. :) A cet Ninivénél rakta ki Jónást, akinek gondolom pont ezt a szöveget/IGÉT kellett elmondania aztán.
És hogy bennem milyen gondolatok támadtak közben ? Hát a fő következtetésem az lett, hogy nem jó ám ilyen erős személlyel haragban lenni! De ha ilyen erős barátunk van :) az meg tud védeni minket mindentől. Úgyhogy én inkább Isten barátja szeretnék lenni.

Efézus 4

Itt egy jó Bibliás oldal. Ma az Efézusi levél 4. fejezetét választottam belőle. Semmi célzatosság, csak úgy véletlenül...még én sem tudom pontosan, hogy mi van benne, most fogom elolvasni :
Efézusi levél 4. fejezet Előző Következő Károli KJV Young's ASV BBE Webster's Graeca
1.
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3.
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4.
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6.
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7.
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17.
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22.
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23.
Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.
És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25.
Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26.
Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27.
Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28.
A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29.
Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
30.
És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
31.
Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32.
Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.
Úúúúú de jó fejezet! De jó lenne, ha mindenki így tenne! Nem lennének haragtartások, veszekedések, átkozódások, szitkozódások....amiktől hangos ma a média .... és persze ez átmegy a családokba is :( Már ahol működik még a CSALÁD, mert manapság már nem az a jellemző életforma :( És még azt is mondta nekem ez a fejezet, hogy mindegy, hogy valaki katolikus, református, adventista, hites, pünkösdista, jehova, vagy bármi a sok-sok bejegyzett egyház közül, nem az a lényeg, hanem hogyan követjük Istent, az! Mindegyikre és mindenkire szükség van az Egyházban, mint ahogy egy embernek is 2 kar kell 2 láb meg egy fej, és nem lenne jó, ha 3 feje lenne, de pl. lába meg nem... mindenkinek megvan a maga dolga, abban munkálkodjék :) Alázatosság,szelídség,hosszútűrés,szeretet és békesség, jóság/jóságosság, irgalmasság... ezekre kell törekedni, a mérgességet, felgerjedést,haragot, lármát, káromkodást, gonoszságot pedig ki kell vetnünk magunkból, akkor leszünk jó keresztények. Nem könnyű ezt megcselekedni, hisz mindannyian emberből vagyunk, de törekedni kell rá, és akkor menni fog... Akkor is, ha mást látunk a TV-ben... Jön az október 23, biztos megint tele lesz minden káromlással, felgerjedéssel, haraggal, lármával, gonoszsággal... még a csapból is ez fog folyni :( :( Ha meg valaki ott kiállna és elkezdené mondani nekik, hogy szelídség, békesség, irgalmasság, szeretet ..... amire MINDENKINEK törekednie kellene, hogy ez a világ jobb legyen, na szóval az szerintem rövid úton mártírként végezné be földi létét.

2008. november 8., szombat

1 Mózes 1.

Én mindig az elejéről kezdtem el olvasni a Bibliát, így az elejét már többször is elkezdtem, de a közepe bizony fehér folt. Ígyhát úgy gondoltam, most is az elején kezdem, de aztán majd ugrálok össze-vissza, egyik nap az Újszövetségben, másikon az Ószövetségben - így is kell biztos pár év hozzá, hogy a végére érjek....
Károli Gáspár fordítás :
Mózes I. könyve 1. rész 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. 4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. 5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. 7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. 8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. 9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. 10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. 11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. 15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. 17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. 19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. 20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. 23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. 24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. 28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
EndB()

Érdekes, hogy a madarakat és a vízi állatokat 1 nappal hamarabb teremtette Isten, mint a szárazföldi állatokat, amiket viszont ugyanaznap, mint az embert. Erre eddig fel sem figyeltem, vajon mi lehet a jelentősége neki ?
...meg az is érdekes, hogy Isten eredetileg minden állatnak füvet rendelt eledelül. Mikortól lettek ragadozók a ragadozó állatok ? Ez is a bűnbeesés következménye lehet ?

Miért ?

Ma elhatároztam, hogy kiolvasom a Bibliát! Ezt már vagy 20 éve elhatároztam, és még nem tudtam megvalósítani.
- mert éppen mosogatni kellett,
-mert éppen álmos voltam,
- mert éppen jött valaki,
- mert éppen mentem valahová,
-mert éppen dolgozni kellett,
- mert éppen pihenni szerettem volna....
és még 1000 okból. Így telt el 20 év. Most pedig elhatároztam, hogy minden nap fogok egy rövid részt, elolvasom, és leírom ide, hogy mit jelent nekem. Mit értettem meg belőle a ma, 21. században. Semmilyen teológiai előképzettségem nincs, így valószínűleg időnként jó nagy "böszmeségeket" :) is fogok írni.
Mindenkit kommentelésre szeretnék bátorítani, akit érdekel ez a téma. Igyekszem hősiesen fogadni a negatív kritikákat is majd.